A szabadságharc hősei a főváros élén
1873. november 17-én, pontosan 149 évvel ezelőtt Buda, Pest és Óbuda egyesítésével megszületett Budapest. Ezen a napon a főváros tanácsa átvette az ügyeket a megszűnő városi tanácsoktól. A főváros egyesítésétől egészen 1990-ig külön választottak a város élére főpolgármestert és a polgármestert. A főpolgármesternek elsősorban diplomáciai és ellenőrző szerepe volt: a kormány és a főváros közt közvetített, reprezentációs feladatokat látott el, és ellenőrizte, jóváhagyta a polgármester, a fővárosi tanács döntéseit. A polgármester volt az, aki valóban a város közigazgatását vezette, a tényleges irányítási szerepet kapta. Budapest élére elsőként két olyan férfi került, aki már az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején is bizonyította, milyen elkötelezett hazája iránt: a főváros főpolgármesterének Ráth Károlyt, polgármesterének pedig Kamermayer Károlyt választotta meg.
Ráth Károly jómódú polgárcsaládból származott, s elsőként, mint népszerű ügyvédet ismerték a pestiek. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt városi képviselőként működött és részt vett a nemzetőrség megszervezésében. A szabadságharc bukását követően újra ügyvédként dolgozott. 1865-ben, a lipótvárosi képviselői pozícióért indult, de alulmaradt a kor egyik leghíresebb szépírója, a politikai karriert is befutó Kemény Zsigmonddal szemben. 1867-ben józsefvárosi képviselőként tért vissza a közéletbe, majd egyre magasabbra jutott a ranglétrán. Végül a királyi tábla alelnöki pozíciójából került a főváros élére. A főpolgármester nagy rajongója volt a különböző művészeteknek és a színháznak: Falk Miksával közös volt a páholya az Operaházban, melynek rendszeres látogatója volt, de gyakran megfordult a Népszínházban is. Ráth Károlyt évtizedeken át újraválasztották: az 1896-os millenniumi ünnepségek megszervezésében is aktív részt vállalt, hivatalából pedig csak ezt követően, betegsége miatt vonult vissza.
Kamermayer Károly Ráthoz hasonlóan német eredetű polgári családból származott, jogi tanulmányokat folytatott és aktív szerepet vállalt a forradalom és szabadságharc idején. Harcolt a szolnoki, a hatvani, a kápolnai, az isaszegi, a cinkotai, a budai és a peredi csatákban. A bukás idején a komáromi erőd védői között volt, ezért menlevelet kapott. Hivatalnoki munkákat vállalt, egyre feljebb jutott a ranglétrán, igazi népszerűségét viszont Széchenyi István felett mondott emlékbeszédével nyerte el. Hivatali ideje alatt kiépült egy korszerűbb közigazgatási rendszer, jelentősen fejlődött a városi infrastruktúra, épült és szépült a városkép. Nevéhez fűződik többek közt a Fővám téren álló Nagyvásárcsarnok megépítése is. 1876-os budapesti, 1879-es szegedi árvíz során betöltött szerepéért az uralkodó hivatalos elismerését is megkapta. Hivatalának az ő esetében is egy betegség vetett véget.
Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy ezt a korszakot a három Károly korának is nevezték, hiszen az alpolgármesteri tisztséget a délszláv gyökerekkel rendelkező, fiatalabb generációt képviselő Gerlóczy Károly látta el. Rendkívüli szerepe volt a csatorna- és vízvezeték-hálózat megépítésében, az Üllői úti közkórház létrejöttében. Aktív szerepet vállalt számos közmű és köztéri alkotás létrejöttének előkészítésében, megvalósításában. Emellett közreműködött az 1885-ös országos kiállítás és az 1896. évi millenniumi kiállítás, valamint Kossuth Lajos temetésének megszervezésében is. Gerlóczy ugyan még gyerek volt a forradalom idején, így nem lehetett a szabadságharc hőse belőle, ám az árvízbizottmány és a járványbizottság munkáiban betöltött szerepéért a főváros népe a mindennapok hőseként tekintett rá.
A három Károlynak megválasztásukkor, valamint működésük alatt is megvoltak az ellenlábasai, hősi múltjuk, fáradhatatlan munkájuk és jelentős eredményeik ellenére az ellenzéki sajtóban folyamatosan kétségbe vonták rátermettségüket, elkötelezettségüket és a haza iránti lojalitásukat. Ám a fővárost érintő változások magukért beszéltek: hivatali idejük alatt fejlődött igazi világvárossá Budapest.
A közvéleményre és a sajtóra oly nagy hatással bíró írófejedelmet, Jókai Mórt 1894-ben Budapest díszpolgárává választották. Ekkor levélben fordult a főváros vezetőihez, melyben elismerte, hogy a Budapestet érintő változások minden várakozását felülmúlták, s hogy ezek az érdemek és sikerek nem jöhettek volna létre az ő igaz hazafias cselekedeteik nélkül „Negyven év előtt egy regényben megjósoltam, hogy mivé fog lenni Budapest száz év alatt. A sors fényesen megcáfolta jóslatomat, 40 év alatt túlhaladta Budapest mindazt, amit a költői fantázia optimizmusa száz évre jövendölt. Adja Isten, hogy mindig ily erős kezek, ily bölcs szellemek, ily hazafias szívek intézzék hazánk jelképének, Budapestnek közéletét.”
Kép: Pixabay
2022-11-17